A szeretet üzenete

Posted: január 29, 2014 in Egyéb

Az évek során számtalan alkalommal vetôdött fel bennem az a kérdés: Mi dolgunk ebben a világban? Mi a küldetésünk, ott azon a helyen, ahol jelen pillanatban tartózkodunk? Sokan bizonyára azt a választ adnák a kérdésekre, hogy éljük az életünket. Ezzel valamelyest egyet is értek velük, de erre megfogalmazódik bennem egy újabb kérdés: Hogyan? Hogyan kellene éljük az életünket? Buliból buliba menjünk, ahol annyira leisszuk magunkat, másnap azt sem tudjuk hol vagyunk egyáltalán.Véleményem szerint nem ezért vagyunk a földön. Sokkal fontosabb küldetést szántak számunkra. Mi a véleményetek, mit jelképez a karácsony mint ünnep? Mi a jelentôsége ennek az ünnepnek? Tudom néhányan azt válaszolják, Jézus születése, mások szerint a “Szeretet” ünnepe. Én azt mondanám mindkettô, mert egyik a másikhoz szorosan kapcsolódik, attól függetlenûl mit vallanak a külömbözô vallási felekezetek. Sajnos a mai világ azért tart ott ahol most van, mert az emberekben kihalófélben a szeretet lángja. Miért? Mi az oka ennek? Azért mert önzô módon nem kapjuk meg azt amit szeretnénk. Ez nem megoldás, nem tehetjük mindezt az emberekben kihalófélben a szeretet lángja. Miért? Mi az oka ennek? Azért mert önzô módon nem kapjuk meg azt amit szeretnénk. Ez nem megoldás, nem tehetjük mindezt az embertársainkkal de legfôképp az Úrral sem. Ô tökéletesen tudja mire van szükségünk, nem késik és nem siet, pontosan tudja mikor kell közbelépnie. Ha igazán belegondolunk kitôl kaptuk a legnagyobb áldozatot akkor rá kell jönnünk nem máztól mint Istentôl. Tôle kaptuk a lehetô legnagyobb ajándékot, hiszen annyira szeretett és szeret minket, hogy elküldte egyetlen fiát, Jézus Krisztust, kereszthalála álltal megmentsen minket az örök szenvedéstôl, helyébe örök életet kapjunk. (János 3:16) Miért? Mert vég- és feltétel nélkül szeret még a mai napig is, mint egy édesapa aki figyeli gyereke elsô lépéseit. Lehet mi nem figyelünk mert elvagyunk a kis mindennapi gondjainkkal, de ô minden nap beszél gozzánk, fogja a kezünket és tanácsokat ad. Csak csupán figyelnünk kellene rá. Egy percre állj meg a nagy rohanásod közepette és hallgasd meg mit akar mondani számodra.Kedves barátaim ezt nevezem feltétel nélküli szeretetnek. Mindezek mellet olyan szülôket jelölt ki számunkra itt a földön, akik a nap minden szakában aggòdnak értünk ha távol vagyunk. Kis gyerekként etettek, ruháztak s ha betegek voltunk éjszakákat virrasztottak az ágyunk mellett. Miért? Mert ôk is vég- és feltétel nélkül szeretnek. Nem amiatt szeretnek minket mert csak jók vagyunk. A cselekedeteinktôl eltekintve szeretnek. Ezért nap mint nap hálát kell adnunk az Úrnak, hogy ennyire ragaszkodik hozzánk, gondot visel ránk. Köszönjük meg neki mindazt amink van, mert a földön semmi nem a miénk, csak a használói vagyunk. Ne gondolja azt senki, mindent saját maga ért el a saját erejébôl. Gondoljunk bele kitôl kaptuk a tehetségünket a festéshez, az építéshez vagy akár bármi más tevékenységhez, ami másnak nincs. Igen, az Úrtól.
Nem kellene elfecsérelnünk mindazt amit ajándékba kaptunk. El kell mondanunk szeretteinknek mennyire fontosak számunkra, kiváltképpen a szüleinknek. Én hiszem, hogy ha szeretettel viselkedünk mások iránt, indirekt módon meg tudjuk változtatni a világot pozitív irányba. Tudom egyeseknek lehetetlennek tûnikaz egész, de Isten elôtt semmi sem lehetetlen ahogyan már számtalanszor hallottuk és olvastuk a Bibliában.Angliai tartózkodásom alatt arra az elhatározásra jutottam, kipróbálok valamit számomra teljesen ismeretlen környezetben is, nem csak otthon, ahol mindenkinismer. Számtalan alkalommal hallottam arról hogy aegy mosoly mennyire sokat jelent egyes emberek számára, akár az életüket is megváltoztathatjuk vele. Ennek ellenére elsôsorban mégis saját magamnak segítettem. A pozitív hozzáállás teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat és a mosoly sosem maradt el, még akkor sem, ha egy hosszú éjszakai mûszakot követôen találkoztam valakivel. Másnap este mikor újra találkoztunk a munkatársaimmal, feltûnt nekik, hogy mindig mosolygok és vidám vagyok, akár énekelve is képes vagyok dolgozni, még akkor is ha éppen nincs semmi okom rá. 
Én mégis találtam rá minden nap okot arra, hogy hálát adjak az Úrnak és megköszönjem az ô jóságát, szeretetét. Csak értetlenûl álltak egy darabig, ameddig el nem jutott a tudatukig mirôl is beszélek. Az utcán mikor mentem valahová, vásádrolni vagy akár a lakbért kifizetni, mindig mosolyogva mentem a teljesen idegenekkel szembe, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Joggal teszitek fel a kérdést mire volt jó ez az egész. Magamnak csupán a közérzetemet javítottam lépésrôl lépésre, míg más embertársam fele a belsô békémet és szeretetemet sugároztam. Ez oda vezetett hogy lassacskán ezek az emberek az utcán következô alkalommal már ugyanúgy jöttek szembe velem mosolyogva akárcsak én. Ráadásul néhányan már köszönnek is. Kedves barátaim, arra buzditalak titeket, a szeretetünk kimutatására ne várjunk egy évet, ne legyen szükségünk speciálos napokra ahhoz, hogy szemébe nézzünk szeretteinknek s csak annyit mondjunk szívünk teljes odaadásából “szeretlek és nagyon fontos vagy számomra”. Higyjétek el nekem e szavak többet érnek nekik a világ legdrágáb és legpazarabb ajándékainál. Ne felejtsünk el nap mint nap hálát adni a mi Atyánknak az ô szeretetéért, jóságáért. Figyeljünk a tanácsaira és a bíztató szavára. Mosolyogjun mindig, még akkor is ha semmi okunk rá és végül szeressük embertársainkat akárcsak önmagunkat ahogyan a mi Urunk Jézus Krisztus mondta (Lukács 10:27). Végezetül Pál apostol szavaival szeretném befejezni mondanivalómat:”Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek közül a legnagyobb a szeretet.” (I. Korintus 13:13).

Reklámok

“Not today – Nem ma”

Posted: december 2, 2013 in Egyéb

“Nem ma” Ez a kifejezés oly hétköznapi számunkra, hogy fel sem fogjuk mekkora sulyt hordoz magában. Nekem is csak egy átlagos filmnek tûnt amikor elolvastam a cimét, de ahogyan kezdtem belemelegedni a történetbe, gyökeresen megváltozott a véleményem. Nem akarom a történetet részletezni, ezzel is inkább a kiváncsiság magját szeretném elültetni mindenkiben. Inkáb a film rám gyakorolt hatását kivánom megosztani.
  Sok fiatal azt gondolja manapság az a menô, ha nagyobbnál nagyobb bulikba jár és ùgy leisszák magukat, másnap nem is tudják hogyan kerültek arra a helyre ahol éppen magukhoz térnek. Nem akaroknsenkit sem birálni, mert az nem az én tisztem. A fiatal fôszereplô, Caden is a barátaival inkább a nagy bulizást választotta, eltávolodva az Isten akaratától. Jobbnak látta elmenni a haverokkal Indiába, mintsem a szüleire hallgatva munkát keresne.
Történet folytatásaképpen a fiatalember találkozik egy fiatal szegény sorsu apával és annak kislányával, akik alamizsnáért kéregettek. Meg a drága bulisoknak sem esett meg a szivük rajtuk.
  Megdöbbentôen egyik éjszaka Caden nem tudott aludni, a lelkiismerete nem hagyta egy percre sem aludni, akármennyire is fáradt cllt a bulis éjzzakákat követôen. Végü a mostoha apja adta meg a választ egy telefonbeszélgetés során. Ekkor döbbent rá, hogy azért nem tud nyugodni, mivel let volna lehetôsége segiteni a kis családon de mégsem tette meg.
Hányszor van a mindennapjainkban, hogy tudjuk valami bizonyos dolgot meg kell tenni, de mégsem teszünk eleget ennek. Számtalanszor lenne esélyünk segiteni hozzánk képest nehezebb sorsu embereken, viszont önzôen mégsem teszünk semmit, inkább végignézzük embertársunk kinlódását, szenvedését. Ez a föld nem a mi tulajdonunk, ahogyan az a terület sem amelyen esetleg elhelyezkedik a házunk vagy éppen a nyaralónk. Ami ezen a világon van, az utolsó fûszálat is beleértve minden a mi mennyei Atyánké, mi csupán használói vagyunk. Legyünk figyelmesek és sose menjünk el olyan dolgok mellett csak úgy amik számunkra lényegtelenek, hiszen lehet másnak az életét mentenénk meg.
  Szomorúan tapasztaltam a világ számos helyén képesek a szülôk egy kis pénzért rabszolgaságba taszitani saját gyereküket. Itt is az apa a kislányt jóhiszemüen, a megfelelô oktatás és életkörülmény reményében odaadta csekély pénzösszegért. Mint kiderült sexuális rabszolga lett volna belôle.

Mi a tanulsága ennek a filmnek?
Elsôsorban ne aggodalmaskodjunk mindenért, mindenünk megvan amire szükségünk lehet az élethez, ha pedig mégsem akkor idôben meglesz, csak biznunk kell a mi Istenünkben. Ô sosem késik és nem is jön korán, a kellô idôben érkezik a segitséggel. Gondoljunk csak bele ki gondoskodik a minket körülvevô állatokról és növényekrôl? A Máté 6:25-26 verseiben választ kapunk erre a kérdésre a mi nagy tanítónktól, Jézustól.
   Kedves testvéreim, ne féljetek attól mi lesz holnap vagy holnapután. Ne aggodalmaskodjatok, hanem bizzatok az Úr idôzitésében, mert Ô mindig velünk van, még akkor is ha mi éppen az ellentkezôjét tapasztaljuk.
A Bibliàban 366 alkalommal találjyk meg a mi mennyei Atyánk biztatását:”Ne félj..”

Az ajándék …

Posted: október 28, 2012 in Dolgozatok/Írások

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
„Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot.” – és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte: „Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!?” – végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra.
Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: kifizetve.
Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza Jézus ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint ahogyan azt kértük!

Valami új a Nap alatt

Posted: július 8, 2011 in Dolgozatok/Írások

A múlt hétvégén, 2011 június 18 és 19 között kétnapos szabadidős tevékenységen vettek részt az Ifitékások valamint külsős érdeklődő fiatalok a Gyilkos-tó és Békás szoros környékén. A kétnapos természetjárás során a fiatalok megtapasztalhatták a közvetlek közelükben lévő természeti szépségek csodálatosságát és annak fontosságát, hogy ez számukra egy olyan hatalmas kincs amit nem csupán a parkőrök kell védelmezzenek, hanem minden egyes természetjáró és szerető személy. Szombat reggel a kis csapat a Művelődési Központ előtti parkolóból indúlt egy kisbusszal.
Az érkezést a sátortábor kialakitása követte illetve egy rövid étkezés, majd készülődés a Kis Békás körüli túrára. Nem kis távolságot kirándultak végig, ahol a svájci tájakba is beolvadó szépség és látványosság tárult eléjük. Fiatalok jegyezték meg a kirándulás során: „ Ha fényképen látnám ezt a tájat nem hinném el, hogy itt van a lakóhelyemtől egy karnyújtásnyira …” Az első nap csúcspontját a Postafalnál való megálló jelentette, hiszen ott a résztvevő ifjúság megismerkedhetett testközelből a hegymászó, sziklamászó alapfelszereléssel valamint ki is próbálhatták milyen érzés feljutni saját önerőből a mászóút csúcspontjára, és rábizni magát a felszerelésre, az őt biztositó személyre.
Vasárnap az ébredést és reggelit követően összecsomagolták a szükséges felszerelést és irány az Oltárkő. A nem kis magaslat alatti hegyi patak nyújtotta mélységek és látványosságok. Ott az Extreme Nature Turisztikai egyesület vezetője, Demeter Zsolt szemléltette, hogy miként is kell szakszerűen felépiteni egy kötélpályát, amit mindannyian ki is próbálhattak. Délután beérkeztével visszamentek a szálláshelyre és az ebéd utái sziesztázást a sátorbontás kisért majd indulás haza. A fiatalok olyan élménnyel mentek haza, amit biztosan nem felejtenek el egyhamar.
Az Extreme Nature-ról és az általa szervezett kirándulásokról bővebb információkat a http://www.extremenature.weebly.com oldalon, valamint a 0755-405016 telefonszámon kaphatnak, valmint érdeklődni az „Ifitéka” Ifjúsági Informácsiós és Tanácsadó irodában.

2010 statisztikája

Posted: január 2, 2011 in Dolgozatok/Írások

The stats helper monkeys at WordPress.com mulled over how this blog did in 2010, and here’s a high level summary of its overall blog health:

Healthy blog!

The Blog-Health-o-Meter™ reads Wow.

Crunchy numbers

Featured image

A Boeing 747-400 passenger jet can hold 416 passengers. This blog was viewed about 6,800 times in 2010. That’s about 16 full 747s.

In 2010, there were 24 new posts, growing the total archive of this blog to 25 posts. There were 314 pictures uploaded, taking up a total of 514mb. That’s about 6 pictures per week.

The busiest day of the year was August 9th with 752 views. The most popular post that day was Gördülő tánccsoport előadásának beszámolója képekben.

Where did they come from?

The top referring sites in 2010 were mail.yahoo.com, freemail.hu, obama-scandal-exposed.co.cc, hu.wordpress.com, and iwiw.hu.

Some visitors came searching, mostly for szent anna harmadmagával, leonardo da vinci szent anna harmadmagával, szent anna harmadmagával elemzés, ifinapok 2010, and harmadik zenekar.

Attractions in 2010

These are the posts and pages that got the most views in 2010.

1

Gördülő tánccsoport előadásának beszámolója képekben August 2010

2

Magamról February 2010
2 comments

3

Leonardo Da Vinci – Szent Anna harmadmagával June 2010
1 comment

4

Ifinapok 2010 August 2010

5

GYTIT – Kommunikációs Szeminárium July 2010

Személyes elemzés…

Ebben a részben szeretném a saját érzéseimet leírni, vázolni a Leonardo Da Vinci – „Szent Anna harmadmagával” című festménye. Mikor először megláttam a festmény fényképét a tankönyvben, a legelső reakcióm az volt, hogy milyen megnyugtató családias hangulatot áraszt a kép, mintha egy anya körül a két gyereke játszana. Olyan régi emlékek ugrottak be, mint amikor engem is a nagyszüleim, szüleim az ölükbe ültettek és meséltek régi dolgokat, történeteket vagy éppen egy mesét mondtak, ami által nem csak önmagukat szórakoztatták, hanem elsősorban engem is, ezzel a közvetlen kapcsolattal meg kimutatták az irántam áradó szeretetüket.
Amint pedig elolvastam a képaláírást, teljesen megváltoztak az érzések bennem, már tudtam a festmény címéből következtetve, hogy a képen látható Szent Anna körül nem a saját gyerekei vannak, hanem rokona Mária, aki nem sokkal utána fogant gyereket, mint ő maga lett várandós fiával, akit később Keresztelő Szent Jánosnak neveztek. Azért érződik a képen a korkülönbség, mert Leonardo éppen ezért használja az ellentéteket, Szent Annát egy hatalmas, de ugyanakkor szerény személynek ábrázolja, aki a háttérből figyeli a fiatal anya, Mária cselekvését. Mária Annával szemben pedig egy kis és törékeny hölgy alakjában van ábrázolva, aki még nem járt az élet rögös ösvényein, nem ismeri az élet nehézségeit.
A festmény másik csoportja pedig a kisgyerek Jézus, aki egy fehér báránykával játszadozik a felnőttek közvetlen közelébe. A két csoportot Mária és a kis Jézus alakja kapcsolja össze, mint a fiáért aggódó anya, aki nem szeretné, hogy a kisgyerek játék közben eltávolodjék tőle és baja essék. Vagy éppen azért veszi fel ölébe ő is a kisgyereket, aki éppen a bárányka füleibe kapaszkodva akar a hátára felülni, hogy elmagyarázza a kisfiának, a kisállatot nem szabad bántani. Ugyanakkor észrevehető, hogy Jézus és a bárány viszonya teljesen gyermeki tükörképe Mária és Anna kapcsolatának. A képen lévő szereplők lelki kapcsolata eléggé bonyolult, de sokat segítenek az arckifejezések és tekintetek, hogy ezt a kapcsolatot valamilyen módon, ha nem is tökéletesen, de érzékelni tudjuk.
Nem hiába van az a mondás, hogy „az arc a lélek tükre”, mert itt tapasztalható, például: a kisgyerek Jézus tekintetéről az idősek iránti tisztelet, de ugyanakkor a pajkos mosolyt is lehet látni. A Mária arcán amint a testbeszédről is említettem már az anyai gondoskodás észlelhető, de a tisztaság, a lelki tisztaság, a fiatal energikusság, azáltal, hogy a festő különböző színárnyalatokat használt még a testi színeknél is. Szent Anna arcán is az anyai tekintet sugárzik, de nála már a sötétebb és keményebb színek miatt egy az életben megfáradt hölgy tekintete jelenik meg, akinek minden boldogsága az, hogy látja a fiatalok energikusságát és az úgymond „gondtalan” életét. Más árulkodó jelek a képen: a bárányka alakja teljes mértékben a tisztaságot és az ártatlanságot jelképezi, elsősorban mert a fehér szín az a tisztaság színe vagy mondhatom, hogy a tisztaság jele. A bárány, mint állat a bibliai történetekben is a megtisztulás jelképe volt, mint áldozat. A vidámságra utaló jelek, elsősorban a mosoly, másodsorban maguk a színek harmonikussága és kellemes élessége.
A festményen mértanilag is tökéletesen el van rendezve, mivel Mária arca a központi motívum, Szent Anna alakja pedig a kép függőleges tengelyét hozza létre. A közép és hátteret a festő nagyszerűen hozta egyensúlyba, ahol a középtér a kemény és kegyetlen valóságot kelti bennünk. A középteret a háttérrel a középtér jobb oldali fája vezet át a háttérben érzékelhető hegyekkel és sziklákkal teli messzeségbe. A háttér halvány, erős ködhöz hasonló színei a bizonytalanságot, az életbe való előrelátás korlátozottságát jeleníti meg, mivel nem tudhatjuk, előre mit hoz a jövő számunkra.
Végsősorban, úgy érzem, hogy ezzel a festménnyel Leonardo Da Vinci a földkerekséget, az idő múlását, az életben való kemény küzdelmet akarta számunkra láthatóvá és szemmel érzékelhetővé tenni. De ugyanakkor a nehézségek, az életbe való fennmaradás küzdelmének a központjába a szeretetet, a békességet az egymás iránti, és egymással szembeni tiszteletadás meg tisztesség fontosságát helyezte a középpontba, ami nélkül az emberiség teljesen elhidegül egymástól és az idő kemény fogaskereke teljesen felmorzsol.

Részlet …

Posted: december 12, 2009 in Dolgozatok/Írások

– Mi történt? Miért sírsz?

– Nincs semmi, de megkérlek, hagyj egyedül. – mondta a könnyeit nehezen visszatartva a lány.

A fiú még néhány pillanatig ott ült a lány mellett hátha mégis kiönti a lelkét, de mivel nem következett be, felállt és odament a sátorhoz, leült és a távoli várost nézte. Este a vacsorát a ház kis tornácán fogyasztották el, ami a 12 fiatalnak egy kissé kicsi és szűkös volt. A vacsora után segítettek Ildikó néninek elszedni az asztalokról és egy kis esti elmélkedést is végeztek. Az elmélkedés után kiment a fiú a sátor elé és a sötétben a kivilágított várost nézte. Később odajön egy ott a táborban megismert Sepsiszentgyörgyi barátja, akit Balázsnak hívtak, de egyszerűen csak Balinak becézték.

– Tudod-e Bali, hogy néhány évvel ezelőtt a nővéreddel, Pirivel egy Magyarországi táborban, egy csoportban voltunk?- kérdezte D.

– Emlékszem, hogy nyert egy Magyarországi tábort, de nem tudtam, hogy egy csoportba voltatok. – mondta Bali.

– Piri miért nem jött a táborba?

– Ő nem tudott jönni mivel egy versenyvizsgája van egy tanári helyért a zeneiskolába.

– Remélem, hogy sikerülni fog neki és megkapja az állást.

– Hát én is szívből remélem!

– Most hányadikos vagy? Hol sulizol? – kérdezte D.

– Gyulafehérváron sulizok, a kántoriskolában és most megyek 12.-be. Te, ha nem tévedek, most végeztél.

– Igen! A tábor kezdete előtt járt le az utolsó vizsgám az érettségi keretén belül. Még az eredményeket nem tudom, csak a szóbeliket, amit nyomban a vizsga után be is írtak egy kis ellenőrzőbe. – felelte D barátjának Balinak

– És mikorra tudod meg az eredményt?

– A hétvégén teszik ki, az unokatestvérem majd üzenetben, mobiltelefonon elküldi.

Amint a két fiú így beszélgetnek egymás között, odajön Erika is és megkérdezi tőlük:

– Csatlakozhatok hozzátok?

– Igen! Gyere csak nyugodtan. – felelik a srácok.

A lány leül a két srác közé, és velük együtt nézi a, messze de jól látszó kivilágított várost. A srácok nem beszélnek, hallgatják a halk, lágy szellő susogását és mindhárman megborzonganak. Mindkét fiú rövidnadrágban és pólóban vannak, míg a lány fel van rendesen öltözve. D belép a sátorba és elővesz egy melegebb pólót és fölveszi magára. Mikor kijön a sátorból Bali és Erika már nem a földön, ülnek, hanem lábon állva kémlelik a sötétséget. D odamegy és megáll Bali bal oldalán, míg Erika jobb oldalánál áll.

– Egy kissé hideg kezd lenni. – töri meg a csendet Bali – Azt hiszem, bemegyek a házba és veszek magamra valamit.

– Ok! Menj csak nyugodtan! – feleli D

Bali elmegy, magukra hagyja a társait. A lány meg a fiú néma csendben áll és csak néznek maguk elé. A lány kicsit közelebb lép a fiúhoz, majd annyit mond halkan:

– Fázom egy kicsit. – majd megborzong.

Csend lesz ismét. Közben Bali kijön felöltözve a házból, de nem megy oda Erikáékhoz, hanem beszélgetésbe elegyedik a hintán üllő többi fiatallal. D felnéz az égre, ami teli van a csillagok apró fényével és megjegyzi:

– Szép csillagos az ég. De sajnos nem marad így. Úgy érzem holnap eső lesz.

A lány is felnéz az égboltra majd ismét, megborzong. Mindezt észreveszi a mellette álló D, a lány hátához lép és hátulról gyöngéden átöleli a lányt. A lány arcán egy halvány mosoly jelenik meg és megfogja a fiú két kezét.

– Szeretem nézni mikor ilyen szép csillagos az ég. – szólal meg Erika.

– Én is szeretem nézni a csillagokat, csak hanyatt feküdve a fűbe. Most mivel hideg van, így helyben állva nézem őket.

Ismét nagy csend lesz, csak a többi fiatal duruzsolását és a tücskök ciripelését lehetett hallani. Majd ismét a fiú szólal meg:

– Hová valósi vagy? Még sosem láttalak benn a városban, pedig eleget szoktam járkálni.

– Én Gyergyói vagyok, de én sem láttalak soha a városban. – feleli a lány.

– Azt hittem, hogy te is Udvarhelyi vagy akárcsak Magyari, rokonok illetve a húga vagy.

– Nem, nem vagyok Udvarhelyi csak anyum hozott föl autóval engem is meg Magyarit is. – válaszolt mosolyogva a lány.

– Még szeretném megtudni miért sírtál a délután, és nem engedted, hogy megvigasztaljalak?

– Csak a családdal kapcsolatos dolog jutott eszembe, amiről Zelmával is beszéltünk. – feleli a lány,

– Azért merészkedtem most megkérdezni, mert látom most nem vagy annyira zaklatott, mint akkor.

Közben D kiveszi a telefonját a zsebéből és megnézi az órát. Meglepődve veszi észre, hogy mennyire eltelt az idő, már éjjel fél egy volt és rajtuk kívül csak Magyari és Csaba beszélgettek a hintán üldögélve. Erika is álmosnak és fáradtnak érezte magát, kézen fogva a ház fele tartottak, ahol a lány szállása volt. Mikor odaértek a tornác elé Erika megfordul a D szemébe, néz majd arcon, csókolja, és következőket suttogja:

– Kösz, hogy elkísértél! Remélem, nem fogsz fázni kinn a sátorban.

– Jó éjszakát és szép álmokat! – mondja D.

– Jó éjszakát! ? mondja a lány és bemegy a házba.

A fiú még néhány másodpercig áll, majd megfordul és elindul a sátor felé. A másik két srác még mindig a hintán ülve beszélgetnek. D halkan odaszól az egyik fiúnak:

– Magyari, nem jössz lefeküdni?

– De én is megyek, csak téged vártalak. – válaszolt a hintán üllő srác.

Majd leszállt és elindult D felé, ketten pedig bemennek a sátorba és lefekszenek. Úgy néhány órával később nagy görgetés meg villámlás szak1tja meg a lágy csendet. A sátorban alvó fiúk megébrednek, Magyari kinyitja a sátrat és kinéz rajta, nem lát egyebet csak a közeli kivilágított várost. Visszamegy, lefekszik és próbál visszaaludni, de nem tud, az esőcseppek nagy pattogással kezdik kopogtatnia sátor tetejét, miközben akkorát villámlik, hogy kivilágítja a sátor belsejét és az utána következő görgetés, megrázza az egész talajt. Mivel Magyari még nem töltött ilyen időben éjszakát egy sátorban, félelmében kapta magát, felkelt és bement a házba. D nem zavartatta magát, megfordult a másik oldalára és aludt tovább. Egy jó bő óra elteltével, amikor az égindulás is egy kicsit csitult, Magyari visszament a sátorba és lefeküdt. A fiúk nyolc óra körül ébredtek föl, elsőként D öltözött föl és lépett ki a sátorból. Mikor kilépett és a ház felé tekintett Erika is nyújtózva állott a ház előtt egy nagy zöld kabátban. Az idő elég hűvös és ködös volt, a fiú cipőt húzott a lábára és lassan elindult lány felé. Erika észrevette a feléje közeledő fiút, és mosolyogva tesz néhány lépést a fiú felé. Mikor a fiú odaér gyöngéden, átöleli a lányt és megkérdezi tőle:

– Hogy aludtál?

– Kösz, nagyon jól! És te? – kérdezte a lány.

– Hát nekem egy kissé mozgalmasabb éjszakám volt, mert úgy három és négy óra között elkezdett görgetni, meg villámlani, hogy rengett bele az egész talaj.

– Tényleg?! Én olyan hamar és mélyen elaludtam, hogy nem vettem észre semmit. De ti nem féltetek kint a sátorban?

– Magyari biztos, hogy igen, mivel amikor neki fogott villámlani és görgetni ő kapta a hálózsákját és a kispárnát, kiment a sátorból, majd csak egy óra múlva jött vissza, mikor az idő is enyhülni kezdett. Később megtudtam, a ház tornácáig ment csak be és ott üldögélt legalább egy órát.

Aztán valami zaj szűrődött ki a házból, Attila akkor ébresztette föl a többi táborozót. A kint felépített nyári konyhában már rég mozgás volt, Ildikó néni a reggelit készítette elő a fiataloknak. A konyha szörnyen kicsi és hideg volt, az egyik oldalon főzőkályhák, a másik oldalon pedig egy kisebb evőasztal. Az asztal körül padok, az ablakok nem voltak beüvegezve, hanem nylonnal vagy valamilyen vászonnal volt befödve, a húzat miatt, tették. A konyhának két ajtónak tekintett nyílása volt, de ajtónak se, híre se hamva nem volt. A két fiatal elindult a konyha felé.

– Jó reggelt Ildikó néni! – köszöntötték a fiatalok a konyhában serénykedő nőt.

– Jó reggelt! Hogy aludtatok az éjjel?

– Köszönöm, én hamar elaludtam és nem zavarta az álmaimat semmi. – felelte Erika.

– Egy kicsit nehezen aludtam el az idő miatt, de azért jól, hála Istennek. – felelte a fiú.

– Hol lesz megterítve a reggelihez az asztal, mert most kint a padok és az asztal eléggé vizesek az éjjeli esőtől?

– A tornácra kell bevinni egy asztalt és néhány padot. Egy kissé szorulva fogtok elférni, de majd valahogy megoldjuk. – válaszolt egy kissé elkomorodva Ildikó néni.

– Én személy szerint segítek megteríteni, és a teát felszolgálni mindenkinek, majd reggelizek miután a többiek, befejezték így elférünk. – mondta a fiú.

– Jó, megkérlek, hogy akkor készítsétek elő az asztalt meg a padokat, ahova majd leülnek a többiek.

A fiatalok otthagyták a szakácsnő szerepét betöltő Ildikó nénit és elmentek, hogy vigyék be az asztalt és a padokat. Ameddig ők az asztal és a padok behordásával foglalkoztak, addig a többiek fölkeltek, megmosakodtak és elkészültek a reggelihez. Erika és D szépen megterítették az asztalt és behordták az ételeket, amit közben Ildikó néni készített elő és tányérokra tett. Mikor mindenki helyet foglalt az asztalnál keresztet vetettek és egy asztali áldást mondtak. Utána neki fogtak reggelizni, D pedig behozta a meleg teát, ami egy harminc literes fazékban volt, Erika és a fiú a teát szolgálta fel a többieknek, aminek nagyon örültek és megkönnyítették Ildikó néni dolgát, a teás fazéknál pedig nem volt tolongás. Miután befejezték a reggelit, elhagyták az asztalt és az úgynevezett személyzet ült az asztalhoz, közben elkezdődött a program, ami ebben az esetben egy Biblia óra volt. A programba csak az asztalon lévő maradékok eltakarítása után kapcsolódott be Erika és D. A Biblia órán felolvasott részen kellett elmélkedni a délután és a vezető, Attila segítő lapokat osztott ki, ami segítette a gyerekeket és fiatalokat az elmélkedésben. Az óra befejezése után mindenkinek az ebédig volt egy kis szabadideje. A két fiatal kézen fogva elindultak az erdő felé sétálni. Az idő lassan kezdett kiderülni, a felhők közül megjelent a nap is, felmelegítette a környezetet, de közben a szellő lengedezet. Az erdő fái a szelő segítségével egy enyhe, nyugtató susogó hangot hallatott, amit a fiatalok szívesen hallgattak. A séta közben D hirtelen megállt, lehajolt és a fűből egy kis sárga gombát vett föl:

– Tudod, hogy milyen gomba ez? – kérdezte a lánytól.

– Igen tudom, ezt nevezik róka gombának, ami nagyon ízletes, főleg paprikásnak elkészítve. Mi is a családdal szoktunk szedni, mert mindenki szereti.

– Én is nagyon szeretem, de az utóbbi időben nem volt lehetőségem szedni mivel rengeteget tanultam és az elmúlt két hétben pedig minden nap vizsgáztam.

– Vizsgáztál? Most érettségiztél? – kérdezte a lány meglepődve.

– Igen, most estem át az érettségi vizsgákon, csütörtökön volt az utolsó, ami torna volt és nem sikerült úgy, ahogy én szerettem volna. A tornának és a szóbeliknek az eredményeit tudom, a többit az unokatestvérem, akivel együtt vizsgáztunk, elküldi üzenetben telefonon.

– Én is most vizsgáztam, most volt a képességi vizsgám, amit még kis érettséginek is neveznek. Hála Istennek elég jól sikerült, csak az a baj, hogy nem oda jutottam be ahova szerettem volna. Én a Salamonba szerettem volna menni a társadalomtudomány osztályba, de nem volt annyira jó az eredményem, hogy bejussak. Így csak a román iskolába jutottam be.

– Nem baj, valahogy kihúzod az első évet és a tizediket már a Salamonba, fogod kezdeni.

– Meg lehet ezt így oldani? – kérdezte a lány.

– Persze, hogy igen, az egyik barátom is így oldotta meg, mert ő sem jutott be oda, ahova szeretett volna, majd a következő évben átiratkozott és ott folytatta a tanulmányait. – nyugtatta meg a lányt.

– Remélem, összejön nekem is, de az a baj, hogy nem valami jó a romántudásom.

– Majd lassan belerázódsz, igaz egy kicsit nehéz lesz az elején.

– Lassan menjünk visszafele, mert mindjárt kell, ebédeljünk. – mondta a lány.

Majd elindultak visszafele az erdőből a ház fele. Mikor visszaértek az asztal már meg volt terítve. Ildikó néni pedig elkiáltotta magát:

– Ebéd! – Mindenki helyet foglalt, az asztal most nem a tornácon volt megterítve, hanem a szabadban a ház előtti nyárfák alatt. A két fiatal egymással szemben foglaltak helyet, a fiú a házzal, háttal ült. Az ebéd után mindenki egymagában elment elmélkedni a lappal, amit kapott és egy Szentírással. D a sátorból egy pokrócot vett ki és a sátor hátától néhány méterre leterítette, hasra feküdt és úgy elmélkedett. Egyesek a házba mentek, mások az erdőbe, volt, aki egyszerűen csak a fűbe ült. Magyari a sátorba foglalt helyet de inkább becsukott szemmel elmélkedett, fáradt volt az elmúlt éjszaka után. D néhányszor elolvasta azt a Bibliai részletet, majd vette a kapott lapot, elolvasta a lapon lévő szöveget, majd elmondott egy imát és az ő részéről be is volt fejezve az elmélkedés. Összecsukta a Bibliát és elnyúlt a fűben leterített pokrócon. Halk lépteket hallott, amikor kinyitotta a becsukott szemeit egy tányér volt eléje téve, a tányéron pedig két palacsinta. Amikor megfordult Erika állott mellette.

– Nagyon szépen köszönöm! – köszönte meg a fiú.

– Szívesen! – válaszolta a lány.

A fiú elvette az egyik palacsintát, megfogta a tányért és a lány felé, tartotta.

– A másikat kérlek, vedd el te!

– Kösz szépen, de én már ettem. – mondta a lány

A fiú elvette a másikat és azt is megette, majd megkérdezte a lánytól:

– Nincs kedved egy kicsit sétálni?

– De igen, – felelte a lány – de előbb visszaviszem a tányért Ildikó néninek.

– Hagyd, majd én visszaviszem! – állt föl a földről a fiú.

Megfogta az üres tányért és elindult a konyha felé. Mikor bement letette a tányért az asztalra:

– Nagyon szépen köszönöm! – mondta megelégedve D.

– Szívesen!

Majd megfordult a fiú és visszament a sátorhoz, ahol a lány várta. A leterített pokrócot kirázta, összefogta, majd bevitte a sátorba. Kézen fogta a lányt és elindultak az erdő felé, mert mindketten szerettek sétálni ott. Alighogy beljebb mentek az erdő szélétől, eleredt az eső és visszafordultak. Mivel az idő rosszra fordult mindenki a házban töltötte a délutánt, közben D-nek a telefonja megszólalt, elővette a zsebéből és egy üzenet érkezett:

“Szia! Van számodra egy nagyon jó hírem, sikerült az érettségid és az enyém is. Minden írásbelid sikerült, a végső médiád nyolc egész hatvannégy. Sok sikert kívánok a felvételihez! Jimmy”

Mikor elolvasta az üzenetet a szeme csillogott, a szája a füleit érte a vigyortól. Örömében azt sem tudta, hogy mit tegyen. A csoport többi tagja pedig gratulált neki:

– Most már az egyetemi felvételikre kell koncentrálnod! – ölelte át a fiú nyakát Erika.

Részlet